Erdélyben jártunk

Május 3. hetében csodálatos élményben lehetett részünk a ’Határtalanul’ programnak köszönhetően. Mindenki izgatottan várta, hogy milyen kalandokat rejt az utunk. Május 19-én indultunk reggel 6 órakor. Első megállónk Körösfő volt, ahol találkoztunk Péntek László íróval és helytörténésszel. A helyi református templom meglátogatása után megkoszorúztuk Vasvári Pál emlékszobrát, és ellátogattunk az író házához, melyben egy szobát Vasvárinak szentelt. Nagyon érdekes előadást hallhattunk Vasvári Pál életéről. Második megállónk Szovátán lett volna, ahol a sós tavak látogatása volt a terv, de sajnos annyira esett az eső, hogy nem láthattuk élőben a szebbnél szebb tavakat. Mire Korondra értünk, az eső elállt, és útközben még egy medvebocsot is láttunk. Korondon egy sóművest látogattunk meg, aki a lányokat Katikának, a fiúkat pedig Petikének becézte. Bemutatta a sóvágást és a sószappant. Sóvágó géppel vágott egy darab sót is a kedvünkért. Most már elmondhatjuk magunkról, hogy fehér port is szívtunk: sóport. Az út melletti üzletben különböző, sóból készült termékeket vásárolhattunk. Ez után Farkaslakára vitt az utunk, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron sírját. A bazársoron szuveníreket vásárolhattunk. Székelyudvarhelyen az Emlékezés parkjában 13 fontos történelmi személy szobrát tekintettük meg, majd megkoszorúztuk a vas székely szobrát.

Zetelakai szálláshelyünkön meleg fogadtatásban részesültünk. Mónika, a házvezetőnő isteni vacsorával várt minket. Este összegyűltünk, és sokat beszélgettünk, játszottunk.

Másnap Csíkszeredára vitt az utunk, ahol Hanna nénitől érdekes múzeumi tárlatvezetést hallhattunk a csíki székelyekről.

Tovább indultunk Csíksomlyóra, ahol a Mária-kegyhely-Templomot látogattuk meg. Elsétáltunk az Élet vize forráshoz. Ittunk a vízből, amelynek enyhén szénsavas íze volt. Ezután a tőle pár méterre lévő Barátok fürdőjét is meglátogattuk, ahol ugyanez a víz van csak egy medencében.

Csíksomlyó után Madéfalvára mentünk, ahol megkoszorúztuk a több mint 200 legyilkolt székelynek készült emlékművet. Délután a Békás-szorosban tettünk egy rövid sétát, majd busszal a Gyilkos-tóhoz mentünk. Az odavezető úton Zoli bácsi elmesélte annak történetét is. Miután kigyönyörködtük magunkat a táj szépségében, a bazársor felé vettük utunkat, ahol újabb szuveníreket vásárolhattunk.

Másnap reggel első állomásunk Fehéregyháza volt, ahol megkoszorúztuk Petőfi emlékművét. Segesváron felmentünk a várnegyedbe, a templom tornyát is megnéztük, és elhaladtunk Vlad Tepes szülőháza mellett. Kőrispatak felé megálltunk Bözödújfalun, az elárasztott falu emlékére készített kopjafáknál.

Utunk következő állomásán, Szejkefürdőn megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját, melyhez az út 16 székelykapu alatt vezetett. Meglátogattuk a Mini Erdély Parkot is, ami Erdély nevezetes városainak híres épületeit mutatja be miniben. Valóban elbűvölő látvány volt. Minden egyes épületet körbejárhattunk, és kipróbálhattuk az interaktív lehetőségeket. A Mini Székely Gőzösön is tehettünk egy rövid, de vidám utat.

Következő napunkat Székelyvarságon töltöttük. Először a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolába mentünk. Ott a volt igazgató úr fogadott minket, aki mesélt Székelyvarság történelméről és lakóiról. Ezután következett a barátságos sportmérkőzés az iskola tanulóival. A fiúk döntetlent játszottak, a lányok pedig 2-1-re győztek. Ebéd után lovasszekérre szálltunk és kocsikáztunk a Csíki havasokban. Első megállónk a Csorgókő vízesés volt. Lenyűgöző volt a látványa. Sokan közülünk először láttak vízesést élőben. Következő megállónknál két izgalmas program várt ránk: a libegőzés és a bobozás. Mindkettőt nagyon élveztük.

Úton visszafelé megálltunk Anti bácsinál, aki megmutatta nekünk a zsindelypattintás fortélyait. Néhányan ki is próbálták ezt a nem könnyű mesterséget.

Az esti vacsora után már elkezdtük bepakolni a bőröndöket a reggeli induláshoz. Fájó szívvel hagytuk el reggel kedves kis szállásunkat, amit nagyon megszerettünk a néhány itt töltött nap alatt. A vendéglátók kedvességét és az ételek ízét nem fogjuk elfelejteni.

Utolsó napunkon már csak a tordai sóbányát látogattuk meg. Gyönyörű látvány volt, a levegő pedig nagyon friss. Zoli bácsi sok érdekességet mesélt nekünk a bányáról, ahol 20-szoros visszhangot is hallhattunk. Elképesztő volt!

Úton hazafelé végig gondoltam az elmúlt napok történéseit, és rájöttem, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy mindezeket átélhettem, és ennyi szépséges helyen járhattam. Szomorú, hogy ez a csodálatos táj már nem Magyarország része, de az itt élő magyarok vendégszeretetét érezve úgy érezhettük, itthon vagyunk. Köszönjük a lehetőséget!

A beszámolót készítette: Soltész Petra 7.a osztályos tanuló és Bákonyi Zsuzsanna, osztályfőnök

A részletes szakmai beszámoló ITT érhető el.